Ismerje meg a lócsiszárokat

Akár cribbingnek, criblingnek, aerofágiának vagy (helytelenül) windsuckingnak nevezik, ez egy sztereotip viselkedés a lovaknál, amelyet valószínűleg unalom vagy stressz okoz, és egy 2014-ben közzétett tanulmány szerint valószínűleg genetikai hajlam is van rá.1 A cribbing egy kényszeres, ismétlődő viselkedési zavar, és mint minden más káros szenvedélynek, a criblingnek is segítségre van szüksége ahhoz, hogy kontrollálja magát.

Ha egyszer kialakul a szokás, nincs biztos gyógymód a leszokásra, annak ellenére, amit a gyógynövényeket és felszereléseket árusító weboldalakon olvashatunk. Ha cribbered van, mindenképpen érdemes különböző dolgokat kipróbálni a szokás ellenőrzésére, de egyes esetek gyógyíthatatlanok. Valószínűleg nem fogod tudni minden helyzetben megállítani a lovat a csikorgásról. És még akkor is, ha jól kontrollálod, és aztán eladod a lovat, az új otthonában sokszor elkezd kapirgálni. Tehát, ha eladsz egy kriplizőt, el kell mondanod az új tulajdonosnak, hogy a lónak ez a hibája van.

Bár régebben úgy hitték, hogy a lovak másoktól tanulják a cribbelést, úgy tűnik, ez nem így van. Mielőtt olyan lovat, csikót, szamarat vagy öszvért vásárolnál, amelyik bőg, győződj meg róla, hogy hajlandó vagy-e vállalni a kerítésekben, fákban és istállókban keletkező károkat, és megbirkózni a bőgéssel járó egészségügyi kockázatokkal.

Mi az a Cribbing?

A cribbingre jellemző, hogy a ló felső metszőfogaival megragad egy vízszintes tárgyat, és ívelt nyakkal a tárgyhoz húzza. Ezután a ló nagy mennyiségű levegőt szív be, és jellegzetes nyögő hangot ad ki.

Érdekes módon a csikorgás nem jellemző a vadlovakra. A gondolkodásmód szerint a cribbelésnek sok köze van ahhoz, hogy a lovat hogyan tartják karban. Az unalom, a temperamentum, a stressz, a táplálkozás és a genetika is szerepet játszhat a vétek kialakulásában.1

Úgy tűnik, hogy a kriplizés főként a fiatalabb lovaknál kezdődik, körülbelül néhány hónapos korukban. A csikorgás kockázatának csökkentése érdekében gondoskodhatsz arról, hogy a fiatal ló minél több időt töltsön a legelőn, és sok szociális kapcsolatot tartson más lovakkal. Bizonyos bizonyítékok arra utalnak, hogy bizonyos gabonatápok növelhetik e szokás kialakulásának kockázatát.

Árthat a lónak a cribbing?

Akár cribbingnek, criblingnek, aerofágiának vagy (helytelenül) windsuckingnak nevezik, ez egy sztereotip viselkedés a lovaknál, amelyet valószínűleg unalom vagy stressz okoz, és egy 2014-ben közzétett tanulmány szerint valószínűleg genetikai hajlam is van rá.1 A cribbing egy kényszeres, ismétlődő viselkedési zavar, és mint minden más káros szenvedélynek, a criblingnek is segítségre van szüksége ahhoz, hogy kontrollálja magát.

Ha egyszer kialakul a szokás, nincs biztos gyógymód a leszokásra, annak ellenére, amit a gyógynövényeket és felszereléseket árusító weboldalakon olvashatunk. Ha cribbered van, mindenképpen érdemes különböző dolgokat kipróbálni a szokás ellenőrzésére, de egyes esetek gyógyíthatatlanok. Valószínűleg nem fogod tudni minden helyzetben megállítani a lovat a csikorgásról. És még akkor is, ha jól kontrollálod, és aztán eladod a lovat, az új otthonában sokszor elkezd kapirgálni. Tehát, ha eladsz egy kriplizőt, el kell mondanod az új tulajdonosnak, hogy a lónak ez a hibája van.

Bár régebben úgy hitték, hogy a lovak másoktól tanulják a cribbelést, úgy tűnik, ez nem így van. Mielőtt olyan lovat, csikót, szamarat vagy öszvért vásárolnál, amelyik bőg, győződj meg róla, hogy hajlandó vagy-e vállalni a kerítésekben, fákban és istállókban keletkező károkat, és megbirkózni a bőgéssel járó egészségügyi kockázatokkal.

• Mi az a Cribbing?
• A cribbingre jellemző, hogy a ló felső metszőfogaival megragad egy vízszintes tárgyat, és ívelt nyakkal a tárgyhoz húzza. Ezután a ló nagy mennyiségű levegőt szív be, és jellegzetes nyögő hangot ad ki.
• Érdekes módon a csikorgás nem jellemző a vadlovakra. A gondolkodásmód szerint a cribbelésnek sok köze van ahhoz, hogy a lovat hogyan tartják karban. Az unalom, a temperamentum, a stressz, a táplálkozás és a genetika is szerepet játszhat a vétek kialakulásában.1
• Úgy tűnik, hogy a kriplizés főként a fiatalabb lovaknál kezdődik, körülbelül néhány hónapos korukban. A csikorgás kockázatának csökkentése érdekében gondoskodhatsz arról, hogy a fiatal ló minél több időt töltsön a legelőn, és sok szociális kapcsolatot tartson más lovakkal. Bizonyos bizonyítékok arra utalnak, hogy bizonyos gabonatápok növelhetik e szokás kialakulásának kockázatát.
• Árthat a lónak a cribbing?

Kétségtelen, hogy a lovak egészségére negatívan hathat a kriplizés. Növelheti a ló kólika vagy gyomorfekély kialakulásának kockázatát.2 Emellett a túlzott fogkopás is befolyásolhatja az idős lovak megfelelő táplálkozási képességét. A fogcsikorgatás súlycsökkenést is eredményezhet; egyes lovak inkább fogcsikorgatnak, mint esznek. Másrészt úgy gondolják, hogy a gyomorban lévő felesleges levegő, ami a kriplizés miatt keletkezik, csökkentheti a ló étvágyát.3

Hogyan szabályozható a Cribbing?

Nincs abszolút módszer arra, hogy bizonyos lovaknál megállítsuk a cribbelést, de vannak módszerek, hogy megbirkózzunk vele. Íme néhány javaslat, amelyet azok próbáltak ki, akiknek cribbelő lovuk van.

A cribbing nyakörv vagy cribbing heveder kényelmetlen helyzetbe hozza a lovat a cribbing viselkedés során, mivel megakadályozza, hogy a ló megfeszítse a nyakizmait, amikor hátrahúzza magát, hogy levegőt szívjon. A heveder kellemetlenné teszi a ló számára a nyakának hajlítását, de a heveder nem árt a lónak.

1. Úgy tűnik, hogy a több takarmányt és kevesebb gabonát tartalmazó takarmányok kevésbé járnak a lovak kriplizésével.

2. Kimutatták, hogy a játék csökkenti a cribbelés arányát, csakúgy, mint a több szabadtéri tevékenység és a szocializáció.

3. Meg lehet szüntetni a cribbelő felületeket, vagy villamosítani a cribbelő felületeket, például a kerítésoszlopokat.