Amikor egy házimadár a szájával a kezedre tapad, lehet, hogy csak „csőrös” leszel, nem pedig megharap. A madarak a csőrüket ugyanúgy használják, mint a lábukat, hogy megragadjanak tárgyakat és fenntartsák az egyensúlyt; a „csőrözés” a helyes kifejezés erre a viselkedésre. Fontos, hogy különbséget tegyünk a csőrcsípés és a madárharapás között, hogy megfelelő választ tudjunk adni, amikor a madár valódi harapást ad.
Miért „csőröznek” a madarak
Több oka is van annak, hogy egy madár csőrözik, nem pedig valódi harapást ad. Először is, a kedvtelésből tartott madarak rendszeresen harmadik kézként használják a csőrüket, hogy teszteljék a sügérek erősségét. Arra is használják a csőrüket, hogy általában minden mászószerkezet fizikai merevségét ellenőrizzék, beleértve a tulajdonos kezét is, mielőtt felmennének. Az új madártulajdonosok gyakran összekeverik ezt a felfedező csőrhasználatot a harapással.
A madarak nyelve is számtalan idegvégződést tartalmaz, és az íz és a textúra érzékelésére szolgál. Ha új ruhát visel, vagy új készüléket tart a kezében, az a csőr segíthet a nyelvnek értékelni azokat a tárgyakat, amelyek újak a madár világában.
Bármi legyen is az ok, bár a csőrözés nem a legkellemesebb élmény, mégis egészen más érzés, mint egy tényleges harapás. A csőrcsípés inkább olyan érzés, mintha a madár stabilizáló rögzítési pontként használna téged, miközben testtartást változtat és új információkat gyűjt a környezetéről.
Egy igazi madárharapás
A madarak valóban harapnak néha-néha, de csak akkor, ha megijednek, megriadnak, vagy ha sarokba szorítva és sebezhetőnek érzik magukat. Jó eséllyel a madarad nem akar agresszív lenni, mivel a harapás nem dominanciaviselkedés a madaraknál. A vadon élő madarak harapása általában csak önvédelmi cselekedet, és nem a „csipkelődési sorrend” jelzése, sem pedig bármilyen büntetés vagy szociális korrekció.
A valódi harapás gyakran villámgyors és kemény. A harapást gyakran kíséri a „felborzolt tollak” testbeszéd, amelynek célja, hogy megtanítsa, hogy hátráljunk, mert a madárnak több helyre van szüksége. Ez az önvédelmi aktus azonban sokszor felszakítja a kezelő bőrét, vagy legalábbis fájdalmas horpadással jár. Ez a kis sérülés gyakran a legjobb módja annak, hogy megkülönböztessük a harapást a csőrözéstől.
Válaszok a csőrcsípésre
Az egyik módja annak, hogy véletlenül arra taníthatod a madaradat, hogy többször gyakrabban csőrözzön, ha történetesen magas hangú kiáltást adsz ki, amikor csőröznek veled. Ez különösen igaz a fiatalabb madarakra, amelyek még tanulják a szociális normákat.
Amikor egy házimadár a szájával a kezedre tapad, lehet, hogy csak „csőrös” leszel, nem pedig megharap. A madarak a csőrüket ugyanúgy használják, mint a lábukat, hogy megragadjanak tárgyakat és fenntartsák az egyensúlyt; a „csőrözés” a helyes kifejezés erre a viselkedésre. Fontos, hogy különbséget tegyünk a csőrcsípés és a madárharapás között, hogy megfelelő választ tudjunk adni, amikor a madár valódi harapást ad.
Miért „csőröznek” a madarak
Több oka is van annak, hogy egy madár csőrözik, nem pedig valódi harapást ad. Először is, a kedvtelésből tartott madarak rendszeresen harmadik kézként használják a csőrüket, hogy teszteljék a sügérek erősségét. Arra is használják a csőrüket, hogy általában minden mászószerkezet fizikai merevségét ellenőrizzék, beleértve a tulajdonos kezét is, mielőtt felmennének. Az új madártulajdonosok gyakran összekeverik ezt a felfedező csőrhasználatot a harapással.
A madarak nyelve is számtalan idegvégződést tartalmaz, és az íz és a textúra érzékelésére szolgál. Ha új ruhát visel, vagy új készüléket tart a kezében, az a csőr segíthet a nyelvnek értékelni azokat a tárgyakat, amelyek újak a madár világában.
Bármi legyen is az ok, bár a csőrözés nem a legkellemesebb élmény, mégis egészen más érzés, mint egy tényleges harapás. A csőrcsípés inkább olyan érzés, mintha a madár stabilizáló rögzítési pontként használna téged, miközben testtartást változtat és új információkat gyűjt a környezetéről.
Egy igazi madárharapás
A madarak valóban harapnak néha-néha, de csak akkor, ha megijednek, megriadnak, vagy ha sarokba szorítva és sebezhetőnek érzik magukat. Jó eséllyel a madarad nem akar agresszív lenni, mivel a harapás nem dominanciaviselkedés a madaraknál. A vadon élő madarak harapása általában csak önvédelmi cselekedet, és nem a „csipkelődési sorrend” jelzése, sem pedig bármilyen büntetés vagy szociális korrekció.
A valódi harapás gyakran villámgyors és kemény. A harapást gyakran kíséri a „felborzolt tollak” testbeszéd, amelynek célja, hogy megtanítsa, hogy hátráljunk, mert a madárnak több helyre van szüksége. Ez az önvédelmi aktus azonban sokszor felszakítja a kezelő bőrét, vagy legalábbis fájdalmas horpadással jár. Ez a kis sérülés gyakran a legjobb módja annak, hogy megkülönböztessük a harapást a csőrözéstől.
Válaszok a csőrcsípésre
-
Az egyik módja annak, hogy véletlenül arra taníthatod a madaradat, hogy többször gyakrabban csőrözzön, ha történetesen magas hangú kiáltást adsz ki, amikor csőröznek veled. Ez különösen igaz a fiatalabb madarakra, amelyek még tanulják a szociális normákat.
