Az ólom veszélyes anyag, amely a kutyák által lenyelve számos súlyos következményt okozhat, beleértve a vérszegénységet, gyomor-bélrendszeri rendellenességeket, letargiát és étvágytalanságot, valamint neurológiai vagy viselkedésbeli változásokat. Bár ritkán fordul elő, az ólommérgezés kezelhető, ha gyorsan diagnosztizálják és gondosan kezelik.
Mi az ólommérgezés?
Az ólom, egy mérgező anyag, amely a régebbi házak festékével mindenütt jelen van, egy sok tulajdonsággal rendelkező fém. Bár nem olyan gyakran használják termékekben, mint amennyire a 20. század elején számos háztartási termékhez adták hozzá.
Az ólom szájon át történő lenyeléskor a kutyákra a legveszélyesebb, de bőrrel érintkezve vagy belélegezve is felszívódhat. A kölyökkutyák és a fiatalabb kutyák hajlamosak lehetnek az új tárgyak nyalogatásával és harapdálásával történő nyomozásra, különösen érzékenyek lehetnek az ólommérgezésre. Ha egy régebbi házban építkezések folynak, előfordulhat, hogy régi ólomfesték- és ólomtartalmú vakolatrétegek kerülnek elő. A kíváncsi kölykök kíváncsiságuknak köszönhetően a felújítás helyszínének közelében lévő törmeléket rágcsálva véletlenül ólmot fogyaszthatnak. Bár a festék a leggyakoribb és legismertebb ólommérgezési forrás, az ólom megtalálható a játékokban, elemekben, golflabdákban, lőszerekben, forrasztóberendezésekben, horgászmerevítőkben és kerámiamázakban is.
Az ólommérgezés jelei
Az ólommérgezés tünetei hirtelen hányást és hasmenést, letargiát és csökkent étvágyat okozhatnak. Ezek a tünetek lehetnek akutak vagy lassabban észlelhetők az expozíció mértékétől függően. A neurológiai tünetek közé tartozik a koordinálatlan járás (ataxia), görcsök, remegés és más hirtelen viselkedésbeli változások, mint például a bujkálás és az agresszió.
Az ólommérgezés jelei kutyáknál
- Hányás
- Hasmenés
- Letargia
- Csökkent étvágy.
- Ataxia (koordinálatlan járás)
- Rohamok
- Tremor
- Hasi diszkomfortérzés
Az ólommérgezés okai
Leggyakrabban egy kutya lenyeli ólom részecskék rágás vagy nyalogatja egy ólom tárgy. A régi építkezéseken tomboló háziállatok szintén ólomnak lehetnek kitéve, és később ólomrészecskéket nyelhetnek be a kutyák ápolásával. Amikor az ólom a szervezetbe kerül, elsősorban a gyomor-bélrendszerben szívódik fel. A gyomor savassága megváltoztatja az ólmot, és tovább növeli a felszívódását.
Az ólommérgezés diagnosztizálása
Ha azt gyanítja, hogy kedvence ólomtartalmú tárgyat fogyasztott, vigye kutyáját a legközelebbi állatorvosi ügyeletre. Az orvosi ellátást és a kórházi kezelést, amelyre kedvence szorulna, egy 24 órás intézményben végeznék el. A sürgősségi kórházba való eljutás lenne a leggyorsabb módja annak, hogy biztosítsa kedvence kezelését.
A legnagyobb segítség az állatorvosnak annak megállapításában, hogy miért viselkedik betegesen a háziállat, ha részletes kórtörténetet és a háziállat által bevitt vagy lenyelt ólomtermék mennyiségét megadja. Ha megemlíti, hogy a közelmúltban volt-e lakásfelújítás, az kritikus részlet lehet annak megállapításához, hogy a háziállat ólomnak volt-e kitéve. Az állatorvos tájékoztatása, ha gyanítja, hogy kutyája ólomtartalmú anyagokat fogyasztott, és annak mennyisége is fontos lesz. Az állatorvos fizikális vizsgálattal kezdi a vizsgálatot, és ezt párosítja az előzményekkel. Javasolhat röntgent, vérvizsgálatot és vizeletvizsgálatot. Az ólom egyik pozitívuma, hogy mivel fém, röntgenfelvételen láthatóvá tehető, ha a háziállat egy szilárd tárgyat, például egy horgászsüllyesztéket fogyasztott el.
A kezelés a lenyelt mennyiségtől és a betegség tüneteitől függ. Egyes háziállatok esetében, amelyeknél életveszélyes tünetek, például rohamok jelentkezhetnek, az állatorvos a lehető legnagyobb mértékben stabilizálni fogja őket. Más, stabilabb esetekben az állatorvos meghatározhatja, hogy lehetséges-e eltávolítani az ólomforrást, akár hánytatással, akár endoszkópiával, vagy indokolt esetben műtéttel. Még ha az ólomtárgyat el is távolítják, a háziállatnak akkor is szüksége lesz támogató kezelésre, amely általában folyadékot, hányinger- és hányáscsillapító gyógyszereket, valamint izomlazítókat vagy görcsoldó gyógyszereket tartalmaz, ha ez javallott. A kelátképző gyógyszerek és egyes savlekötő szerek segíthetnek megkötni a fémet a szervezetben, így a toxicitás nem növekszik. Ezeket a gyógyszereket általában sürgősségi állatkórházi környezetben alkalmazzák, és nagyon óvatosan kell alkalmazni. Az állatorvos elrendelhet speciális laboratóriumi vizsgálatokat, amelyek az ólom vérkoncentrációjának szintjét vizsgálják, de ezeket a vizsgálatokat általában nem a kórházban végzik, hanem külső laboratóriumba kell küldeni.
Az ólom veszélyeinek tisztázása érdekében kitüntetett figyelmet érdemelnek azok a kutyák, amelyek sörétes puskagolyókkal kilőtt vadállatokat esznek. Ha aktív kutyája van, amely ott kóborol, ahol vadászok jártak, mindig legyen óvatos, ha a kölyke egy frissen talált tetemet kezd el rágcsálni. Az ilyen sörétek lenyelése a háziállatnál is mérgezést okozhat.
Végső soron a legjobb módja az ólommérgezéssel kapcsolatos vészhelyzet kezelésének, ha proaktívan jár el, és tudja, milyen anyagokba kerülhet bele a kölyke. Nemcsak minden háziállat számára biztonságosabb, de mivel az ólom ilyen ismert méreganyag, az állattartóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy mi lehet a saját otthonukban.
