A fenobarbitál az a gyógyszer, amelyet leggyakrabban használnak a macskák rohamainak és epilepsziájának kezelésére.1 Ez egy görcsoldóként ható barbiturát gyógyszer. Görcsoldóként a visszatérő rohamok megelőzésére használják. A fenobarbitál úgy hat, hogy csökkenti a rohamokat kiváltó agysejtek (neuronok) aktivitását.
Mivel ez egy barbiturát, a fenobarbitál ellenőrzött gyógyszer, és csak a háziállat állatorvosának receptje alapján kapható. A fenobarbitál azonban könnyen hozzáférhető és viszonylag olcsó.
Fenobarbitál adagolás
A fenobarbitál szintjét macskája vérében viszonylag könnyen meg lehet mérni, így biztos lehet benne, hogy kedvence a megfelelő fenobarbitál adagot kapja. A fenobarbitál vérszintjét rendszeresen ellenőrizni kell, hogy megbizonyosodjon arról, hogy kedvence a megfelelő adagot kapja.1
Amikor macskája először kap fenobarbitált, észreveheti, hogy kedvence koordinálatlan, bizonytalanul áll a lábán, vagy úgy viselkedik, mintha kissé részeg lenne.2 Ez egy átmeneti hatás, és általában megszűnik, amint macskája alkalmazkodik a fenobarbitál adagjához. Ha a hatások drasztikusak, állatorvosa kérheti, hogy legalább átmenetileg csökkentse az adagot.
Az is nagyon fontos, hogy soha ne hagyjon ki egy adagot sem. Az adag kihagyása rohamot okozhat kedvence számára. Igyekezzen nagyon erősen betartani a rendszeres adagolási rendet. Ha elfelejti, adja be az adagot a lehető leghamarabb. Ha már majdnem itt az ideje a következő adagnak, hagyja ki a kihagyott adagot, és folytassa a szokásos menetrendet. Ne adjon a háziállatnak egyszerre két adagot.2
Lehetséges mellékhatások
A fenobarbitálnak, mint minden gyógyszernek, lehetnek mellékhatásai. A fenobarbitál azonban általában meglehetősen biztonságos gyógyszer. A nagyobb adagok nagyobb valószínűséggel okoznak súlyos mellékhatásokat, mint a kisebb adagok. A lehetséges mellékhatások a koordinációs zavarok, a nyugtalanság, a letargia vagy a nyugtalanság.2 Ezek a mellékhatások általában átmenetiek, és a fenobarbitál elkezdését követő néhány héten belül megszűnnek.
A hosszabb ideig tartó tünetek közé tartozik a szomjúság fokozódása, a vizeletmennyiség növekedése és az étvágy növekedése.2 A fenobarbitált kapó macskák testsúlyát figyelemmel kell kísérni, és táplálni kell őket, hogy elkerüljék az elhízáshoz vezető súlynövekedést.
A fenobarbitál ritkább, de súlyosabb lehetséges mellékhatása a májbetegség.2 A fenobarbitált kapó macskák vérét rendszeresen ellenőrizni kell a májbetegség jelei miatt. A májbetegségre utaló jelek közé tartozik a hányás, a hasmenés, az étvágytalanság és/vagy az ikterusz (az íny és a bőr sárga elszíneződése).3 Ha ezeket a jeleket észleli háziállatán, azonnal forduljon állatorvosához.
A fenobarbitál szedése
Ha macskája fenobarbitált kap, fontos, hogy ne vonja meg hirtelen a gyógyszert. A hirtelen megvonás súlyos görcsrohamot, úgynevezett status epilepticust okozhat.4 A status epilepticus lényegében egy olyan roham, amely nem ér véget. Ez egy olyan életveszélyes helyzet, amely azonnali állatorvosi ellátást igényel, hogy megmentse kedvence életét. Ha a fenobarbitált abba kell hagyni, azt lassan, az adag fokozatos csökkentésével, hónapok alatt kell megvonni.
Ha azt gyanítja, hogy kedvence beteg, azonnal hívja állatorvosát. Egészségügyi kérdésekben mindig forduljon állatorvosához, mivel ő vizsgálta meg kedvencét, ismeri a háziállat egészségügyi kórtörténetét, és a legjobb ajánlásokat tudja megtenni kedvence számára. A cikkek forrásai A Point Pet kizárólag kiváló minőségű forrásokat használ, beleértve a szakmailag lektorált tanulmányokat is, hogy alátámassza a cikkeinkben szereplő tényeket. Olvassa el szerkesztési folyamatunkat, hogy többet megtudjon arról, hogyan ellenőrizzük a tényeket, és hogyan tartjuk tartalmunkat pontosnak, megbízhatónak és megbízhatónak.
-
Sarah Moore, Sarah. Rohamok és epilepszia macskáknál. Veterinary Medicine: Research And Reports, 2014, p. 41. Informa UK Limited, doi:10.2147/vmrr.s62077.
-
Phenobarbital. VCA kórházak.
-
Májbetegségek macskáknál. VCA Hospitals.
-
Muñana, Karen R. Frissítés: Rohamok kezelése a kisállatpraxisban. Veterinary Clinics Of North America: Small Animal Practice, vol 43, no. 5, 2013, pp. 1127-1147. Elsevier BV, doi:10.1016/j.cvsm.2013.04.008.
