A gázbuborék-betegség a halak szemében, uszonyaiban vagy bőrében megrekedt buborékok formájában jelentkezik. Nem tartozik ide semmilyen úszóhólyag- vagy felhajtóerő-zavar. Ez a betegség a víz oldott gázzal való túltelítettsége miatt alakul ki, és gyakran nagyon apró buborékokat, úgynevezett mikrobuborékokat tartalmaz, amelyek lassan nagyobb, láthatóbb buborékokká alakulnak. Az oldott gázt a hal felszívja, és buborékokat képez a szöveteiben. A mikrobuborékok többféleképpen is előfordulhatnak az akváriumban. A betegség sikeres kezeléséhez a mikrobuborékok eredetét kell azonosítani és megszüntetni.
Mi a gázbuborék-betegség?
A gázbuborék-betegség akkor fordul elő, amikor a gázok túltelítődnek (a normális határértékeken túl oldódnak) a vízben, és apró buborékokat képeznek, amelyek a hal szemében, uszonyaiban vagy bőrében láthatóak. A belső szervekben is jelen lehetnek. A gáz leggyakrabban nitrogén, és lehet kis buborékok gyűjteménye, vagy nagyobb buborékokba olvadhat össze. Szén-dioxid és oxigénbuborékok is előfordulhatnak, de ezeket a gázokat a halszövetek gyakran használják fel, és könnyen feldolgozhatók.
A gázbuborékos betegség tünetei édesvízi halakban
A buborékok a szem szaruhártyája mögötti elülső kamrában láthatók. A bőrön belüli buborékok külső csomóként láthatók, vagy a halon végighúzott kézzel tapinthatók. A buborékok az uszonyok sugarai között, az uszonyok átlátszó hártyájában is láthatók. A belső buborékok nem láthatók, és szöveti degenerációt okozhatnak. Nagyon ritka, hogy csak belső buborékok vannak külső buborékok nélkül.
Észreveheti, hogy a víz tisztasága zavarossá vált. Ennek oka lehet a szuszpenzióban tartott apró mikrobuborékok, de a zavaros víz algák, baktériumvirágzás vagy lebegő törmelék miatt is előfordulhat. A vízben lévő apró buborékok hasonlóak azokhoz, amelyek akkor keletkeznek, amikor egy pohár vizet túl gyorsan kiöntünk a csapból, vagy a pezsgőspohárban megjelenő buborékokhoz. Annak vizsgálatához, hogy a víz zavarossága mikrobuborékoktól származik-e, gyűjtsön mintát a zavaros vízből egy pohárba, és hagyja azt 30-45 percig zavartalanul állni. Ha a zavar a vízben lévő lebegő részecskéktől származik, akkor a pohár alján egy üledékfilmet fog észrevenni. Ha mikrobuborékokról van szó, akkor a víz kitisztul, és a pohár belsejéhez tapadhatnak buborékok, mint a pezsgőben.
A gázbuborékos betegség diagnózisa
A gázbuborék-betegség legtöbb esetben fizikális vizsgálat alapján diagnosztizálható. Rendkívül fontos, hogy egy olyan tóban vagy akváriumban, ahol gázbuborék-betegség előfordulhat, az összes állatot megvizsgáljuk. Ha a halak bőrén vagy uszonyán buborékok láthatók, akkor egy finom tűvel ellátott fecskendővel szívást kell végezni, hogy kiderüljön, a buborék valójában levegő vagy tiszta folyadék.
Annak megállapítására, hogy vannak-e belső buborékok, röntgenfelvétel készülhet a halról. Ez az eljárás általában nyugtatót igényel, hogy jó képet kapjunk.
A kopoltyúszövetben is lehetnek gázbuborékok. Ez mikroszkóposan látható a kopoltyúbiopszia nedves preparátumán, ami egy gyakori vízi diagnosztikai eljárás.
A gázbuborékos betegség okai
Számos oka lehet annak, hogy mikrobuborékok kerülhetnek a halastóba vagy akváriumba. Az otthoni akváriumokban a leggyakoribb ok a megrepedt vagy alig szétesett cső vagy szűrőelem. A tűszúrásnyi lyuk lehetővé teszi, hogy a víz szűrőrendszeren keresztül történő mozgása során apró légbuborékok szívódjanak be. Ellenőrizze szivattyúit és szűrőberendezéseit, hogy biztosan ne kerüljön levegő a szivattyúba, amely nyomás alá kerül és befújódik az akváriumba. Nem szabad, hogy a szűrőből nagy mennyiségű buborékot pumpáljanak a vízbe. Ha kikapcsolja a szűrőrendszer szivattyúját, előfordulhat, hogy egy csőből vagy a szivattyúból víz szivárog ki, amelyből levegő került a vízbe, mivel a nagy nyomás alatt mozgó víz valójában beszívja a levegőt, ahelyett, hogy kinyomná a vizet.
Egy másik hely, ahol buborékok kerülhetnek a vízbe, egy magas vízesés vagy vízjáték alja. Az akváriumban leggyakrabban akkor fordul elő, ha a víz nem telt meg a tetejéig. A vízesésből származó víz és az alsó víz keveredésének hatására különböző méretű buborékok kerülhetnek a vízbe. A buborékok a víz hőmérsékletétől és a bioterheléstől függően a vízben gáztúltelítettséget okozhatnak.
A vízhőmérséklet hirtelen változása buborékok kialakulását okozhatja, mivel a gáz parciális nyomása a víz hőmérsékletével változik. Ez leginkább akkor fordul elő, ha olyan vizet ad az akváriumához, amely jelentősen melegebb vagy hidegebb, mint a jelenlegi vízhőmérséklet. Hacsak nem próbálja szándékosan manipulálni az akvárium hőmérsékletét, fontos, hogy minden vízcsere alkalmával mindig ellenőrizze a víz hőmérsékletét, és próbálja az új vizet az aktuális vízhőmérséklethez igazítani. Ha a vízcserékkel az akvárium vagy a tó hőmérsékletét kívánja beállítani, lassan haladjon, hogy ne stresszelje halait a néhány foknál nagyobb hirtelen hőmérsékletváltozásokkal.
A vízben a gázok túltelítődése akkor következik be, amikor a vízben lévő gázok össznyomása magasabb, mint a környező légköri nyomás. Attól függően, hogy hogyan van beállítva az akváriuma és milyen a légkör az akváriumot körülvevő helyiségben, előfordulhat, hogy az egyszerű légköri időjárás-változások miatt mikrobuborékok képződnek. Ha egyértelmű ok nélkül gázbuborék-betegsége van, érdemes néhány napig feljegyezni az akváriumot körülvevő barometrikus nyomást, és megnézni, hogyan kezdődik vagy oszlik el a gázbuborék-betegség.
Azokban a tavakban, amelyekben bőséges algák nőnek, vagy a sok növényt és nagy intenzitású világítást tartalmazó akváriumokban az algák és a növények fotoszintézis útján oxigént termelnek, és ténylegesen oxigénnel telíthetik a vizet. Apró buborékok lesznek láthatók a növények levelein vagy az algaszálakon. Ha a víz hőmérséklete meleg, a túltelítettséget gázbuborékos megbetegedés követheti.
A gázbuborékos betegség kezelése
A gázbuborék-betegség legfontosabb kezelése a mikrobuborékok okának meghatározása a tóban vagy akváriumban. Ez nem biztos, hogy olyan egyszerű, mint gondolja!
Mivel számos lehetséges ok létezik, kritikus fontosságú ezek megszüntetése annak érdekében, hogy a betegség ne súlyosbodjon. Ellenőrizze a levegőztetést, a vízszivattyúkat, az akváriumba visszaáramló vizet, és keressen apró buborékokat a növényeken, a dekoráción vagy az akvárium falán. Ha ideiglenesen kikapcsolja a szűrést, és megnézi, hogy képződnek-e buborékok, az segíthet annak megállapításában, hogy a szűrő okozza-e a gázfelesleg kialakulását. Fontos továbbá, hogy az akváriumban vagy a tóban lévő összes állatot értékelje, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a tüneteket mutató állatokat hatékonyan kezelik.
Az állatorvos valószínűleg úgy fogja eltávolítani a buborékokat, hogy egy nagyon kis tűvel és fecskendővel leszívja azokat. Az antibiotikus kezelés a gázbuborék-betegség kezelési protokolljának gyakori kiegészítője. Egyes esetekben barometrikus kamrákat is alkalmaztak, ha azok a vízgyógyász rendelkezésére állnak.
Amint a vízben lévő gáztúltelítettség forrása meghatározásra és korrigálásra kerül, a mikrobuborékok idővel természetes módon eloszlanak. A víz gyengéd keverése segít a víz gázmentesítésében. A víz hőmérsékletének kismértékű csökkentése szintén segít, mivel a hűvösebb vízben természetesen több oldott gáz van, de egyszerre csak néhány foknál többet ne hűtsön.
Az olyan halak, amelyeknek a testében gázbuborékok rekednek, hasonlóak a SCUBA-búvárokhoz, akiket elkap a görcs. Ha a víz túltelítettségét megszüntetjük, a gázok természetes módon eloszlanak a halból, és a buborék eltűnik. Mielőtt azonban ez megtörténne, ha a buborékok a hal agyába, szívébe, veséjébe vagy más szervébe kerülnek, a betegség végzetes lehet, mielőtt megszűnne. Azok a halak, amelyeknek buborékok kerülnek az uszonyok hajszálereibe, az uszonyok véráramlásának elzáródása miatt elveszíthetik az uszonyszövetet, még akkor is, ha a szuperstáció helyreállt.
Hogyan előzhető meg a gázbuborékos betegség
A gázbuborék-betegség sikeres megelőzése érdekében fontos, hogy felmérje az összes lehetséges okot, és kiküszöbölje azokat a tóból vagy akváriumból.
- Győződjön meg arról, hogy minden vízvezeték- és szűrőelem megfelelően csatlakoztatva és lezárva van.
- Tartsa a vízszintet megfelelő magasságban, és szükség szerint töltse fel. Kövesse nyomon a vízcsere ütemezését, hogy időben észrevehesse a szivárgásokat.
- Mindig ellenőrizze a víz hőmérsékletét, amikor a vízcsere során újabbakat ad hozzá, és tartsa a hőmérsékletet azonos vagy néhány fokon belül.
- Figyelje a vizet a pezsgőhöz hasonló mikrobuborékokra. Soha nem szabad, hogy bőséges buborékképződés alakuljon ki az akvárium üvegén vagy a dekorációs tárgyakon, illetve a tó oldalán.
