Villásfarkú szivárványoshal fajprofil

A villásfarkú szivárványoshal, Pseudomugil furcatus, könnyen szaporítható, gyönyörű színű és viszonylag szívós. Ez a kis szivárványoshal kifejlett állapotban kevesebb, mint két hüvelyk, és jól megfér a többi kisméretű, kishalakkal egy jól beültetett közösségi akváriumban. Feltéve, hogy ezt a halat lassan helyezzük át új akváriumi otthonába, a lágy és enyhén savas víztől a kemény és lúgos vízig sokféle vízkörülményhez alkalmazkodik.

Faj áttekintése

Közönséges nevek: villásfarkú szivárványos hal, villásfarkú kékszemű hal

Tudományos név: Pseudomugil furcatus

Felnőtt méret: 2 hüvelyk

Várható élettartam: 3 év

Jellemzők

Származás és elterjedés

A villásfarkú szivárványoshal a Peria Creek és a Kwagira folyó keleti részén, Pápua Új-Guineában őshonos; vadon csak egy nagyon kis földrajzi területen, Milne Bay tartományban fordul elő. Alkalmanként a közeli folyókba és mellékfolyókba vándorolnak, valószínűleg a különböző vízfolyások közötti lefolyás eredményeként.

Ezek a halak a lassú áramlású, sűrű növényzettel szegélyezett patakokat kedvelik; ilyen környezetben könnyen megtalálják kedvenc táplálékukat: a zooplanktont, a fitoplanktont és a gerincteleneket. Nagyon kevés villásfarkú szivárványhalat gyűjtenek a természetben. Mivel könnyen szaporíthatóak, akváriumi célokra halgazdaságokban tenyésztik őket.

Színek és jelölések

A villásfarkú szivárványoshalakkék szemekkel, ezüstös testtel és a szaporodási időszakban a test felső és alsó részén élénksárga csíkokkal nagyon vonzó faj. Két felfelé fordított, szinte szárnyszerű mellúszó, élénksárga színű, a tenyészidőszakban élénksárga hátúszóval együtt teszik ezeket a kis drágaköveket bármely közösségi akvárium nagyszerű kiegészítőivé.

Akváriumtársak

A villásfarkú szivárványoshalak rajzó faj, és hat-tíz fajtársukkal együtt kell tartani őket. Általában békés halak, kényelmesen együtt élhetnek kisebb goboly- vagy harcsafajokkal, daniókkal, tetrákkal, rasborákkal, törpe cichlidákkal és más kis szivárványoshalakkal. Kerüljük, hogy ezt a fajt lassabban mozgó halakkal vagy hosszú, vonszolt uszonyú halakkal együtt tartsuk egy akváriumban, mivel néha csípősek és kissé agresszívek lehetnek.

Villásfarkú szivárványoshal élőhelye és gondozása

Amikor a villásfarkú szivárványhal élőhelyét alakítjuk ki, ne feledjük, hogy az őshonos környezetük lassú mozgású víz, sok növényzettel. Ha hasonló élőhelyet szeretne létrehozni, válasszon egy 30 gallonos vagy nagyobb akváriumot, és tegyen bele sötét, homokos vagy sziklás aljzatot.

Díszítse folyami kövekkel, uszadékfákkal, gyökeres növényekkel és úszó tollaslevelű növényekkel. A sötét aljzat fölött úszó növények nemcsak a színeket hozzák ki a legjobban ebben a fajban, de a halak is kényelmesebbek és nyugodtabbak lesznek. Az élő növények szükségesek ahhoz, hogy ez a hal jól boldoguljon. Ügyeljen arra, hogy a víz jól oxigéndús legyen. Használjon nagy szűrőrendszert, de olyat, amely nem okoz túl nagy turbulenciát.

A villásfarkú szivárványoshal nagyon aktív; nemcsak gyors, de mozgékony is, játékosan úszik, csavarodik és fordul a növények között. Középső zónás halak, és mindaddig mozgásban vannak, amíg az akvárium fényei égnek. A legjobb, ha két hímet tartunk együtt négy-hat nősténnyel, hogy a legaktívabb társas megnyilvánulásokat idézzük elő. A villásfarkú szivárványhalaknak sok órára van szükségük ahhoz, hogy akklimatizálódjanak az új akváriumi környezethez. Az eltérő vízkémiai és hőmérsékleti viszonyoknak való gyors kitettség sokkolhatja a szervezetüket.

A villásfarkú szivárványoshalak étrendje és táplálása

A villásfarkú szivárványhalak nagy előnye, hogy táplálkozási igényük nem bonyolult: szinte nincsenek speciális igényeik. Válasszunk pelyhes, mikropelletes és apró fagyasztott eleségeket, például daphniát, bébi sósgaragályt (Artemia nauplii) és ciklopszokat.

Hogyan küzdjünk az akváriumi kártevő hidra ellen

Nemi különbségek

A hím villásfarkú szivárványhalakat élesebb színük és feltűnő uszonyformájuk alapján lehet megkülönböztetni; az uszonyok íveltek és szinte szárnyszerűek, valamint élénksárga színűek. A nőstények és a fiatal egyedek alapszíne megegyezik a hímekével, de a színek nem olyan ragyogóak.

A villásfarkú szivárványoshal szaporítása

Ezek a halak a természetben rövid életűek, így gyorsan érnek, és fiatalon szaporodnak. A hímek körülbelül nyolc hónapos korukban válnak ivaréretté; egy év és 15 hónap között galambmellük fejlődik ki, ekkor már túl öregek vagy túl érettek a szaporodáshoz. Sok villásfarkú szivárványoshal azonban nagyon idős halakként él meg egy közösségi akváriumban.

Ez a faj rendszerint a rajban párosodik, és tojásait tollas levelű növények közé rakja. Az elmúlt 10 évben a szivárványhalak családjának ez a figyelemre méltó tagja szinte teljesen eltűnt a hazai akváriumból. Ez sajnálatos, mert ez a figyelemre méltó hal nem csak az egyik legkönnyebben tartható szivárványhal a közösségi akváriumban, hanem az egyik legkönnyebben szaporítható is a maga nemében.

Két hím és hat nőstény felhasználásával minden hím saját „territóriumot” alakít ki a jól beültetett tenyészmedencében. Az egyik hím birtokba vesz egy finomlevelű növényt vagy tenyészmopot az akvárium távoli végén. Megfigyelhető, hogy a nőstények az akvárium közepén maradnak a párzási rituálé során; a másik hím az akvárium másik végén lévő tenyészmop egy másik növényt vehet birtokba.

Napkeltekor kell felkelni, vagy a tenyészmedence világítási rendszerét úgy kell beállítani, hogy hajnalt szimuláljon, a hímek ekkor mutatkoznak a nőstényeknek. Erre érdemes felkelni, mert nagyon szép táncot járnak. A hímek időnként rövid ideig csatáznak a dominanciáért, de általában nem vesznek tudomást egymásról.

Végül a nőstény követi az egyik hímet a kiválasztott növényhez vagy szaporodóhelyre, hogy ott ívjon. Az ívásról akkor lehet tudni, amikor az akvárium alsó részébe merülnek, és egymáshoz közel úsznak fel a növénybe vagy a mopba. Ahogy közel érnek a növény tetejéhez, egymásba úsznak, és együtt bocsátják ki az ikrákat és a tejjel együtt.

E figyelemre méltó hal tenyésztésének legnehezebb része az ikrák kikelésére való várakozás, mivel ez legalább 14 napot vesz igénybe. E késedelem miatt reális esély van arra, hogy az ikrák gombásodás miatt elvesznek, ha a tenyésztőmedencében hagyjuk őket. A legjobb eredmény elérése érdekében az ikrákat vigye át egy steril, gombaölővel kezelt víztartályba.

E faj ivadékai (bébihalak) szokatlanok a kisebb ikrások között, mivel a kikeléskor szabadon úsznak és önellátóak. Azonnal elég nagyok ahhoz, hogy élő bébi sóska garnélarákot és porított száraztápot fogyasszanak.

Három hét után használjunk szivacsszűrőt az ivadéknevelő akváriumban, hetente cseréljük ki a víz 20 százalékát, és naponta hatszor etessünk kis mennyiségű, változatos táplálékot. Szerencsével és jó odafigyeléssel három hónapos korukra több mint egy hüvelyk hosszúak lesznek.

További kedvtelésből tartott halfajok és további kutatások

Ha olyan halak érdeklik, amelyek jó akváriumtársak lehetnek a villásfarkú szivárványoshalak számára, nézze meg a következőket:

• Harlekin rasbora fajprofil
• Fekete özvegy tetra fajprofil
• Zebradánió fajprofil

Nézze meg a további halfajok profiljait más édesvízi halakról szóló további információkért.