A legtöbb akvarista, akinek zátony akváriuma van, tisztában van azzal, hogy a korallok egészségének és növekedésének megőrzése érdekében fontos, hogy a megfelelő hőmérsékleti tartományban tartsák őket. Ha a hőmérséklet túl alacsony vagy túl magas, a zooxanthella algák, amelyekre a legtöbb korallnak szüksége van a túléléshez, elpusztulnak vagy kiürülnek a polipok. Amikor az algák elhagyják a korallt, a korall fehér alapkőzetű kalcium-karbonátja láthatóvá válik, ezt néha korallfehéredésnek nevezik. Talán emlékeznek a világ egyes korallzátonyait érintő korallfehéredésről szóló hírekre, amelyek állítólag a 90-es évek elején kezdődtek.
A hőmérséklet meghatározása
A Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal szerint a korallok számára a virágzás optimális tartománya 73 és 84 fok között van.1 Így valószínűleg az a legjobb, ha kezdetben jóval ezen a tartományon belül tartja akváriumát.
Ilyen széles hőmérséklet-tartomány mellett, amelyben a korallok jól fejlődhetnek, mi a legjobb hőmérséklet a zátony akváriumában? Talán a legjobb módja a döntés meghozatalának, ha megnézzük, hogy milyen volt a hőmérséklet, amikor a korallok a természetben éltek. Ha megnézi a Korallzátonyok régiói a világon című oldalt, láthatja, hogy a korallok hol nőnek a természetben. Ha ezt összehasonlítja a NOAA Sea Surface Temperatures (Tengerfelszíni hőmérsékletek) című kiadványában feltüntetett hőmérsékletekkel, akkor láthatja, hogy a korallzátonyok túlnyomó többsége ott található, ahol a víz hőmérséklete 80 és 89 F között van, sőt a Vörös-tengerben a 90-es évek alsó határáig.2
Vegyük figyelembe az eredetét
A legtöbb akváriumi korallt az Indo-csendes-óceánból, a Karib-tengerből és a Vörös-tengerből gyűjtik. Talán a legegyszerűbben úgy tudhatjuk meg, ha a korallok vásárlásakor megkérdezzük, honnan szállították a korallokat.
Mivel a legtöbb akváriumi korallt az Indo-csendes-óceánból és a Karib-tengerből gyűjtik, ahol a vízhőmérséklet rendszeresen 85 és 89 F között van, talán nem kell túlságosan aggódnia, amíg az akvárium hőmérséklete nem emelkedik e szintek fölé vagy jóval alá.
A kockázatok
A sósvízi akváriumokban a magasabb vízhőmérséklet azonban néhány potenciálisan komoly problémát okozhat. Minél magasabb a vízhőmérséklet a sós vízben (és az édesvízben is), annál kevesebb oldott oxigén (DO) lesz benne, ami káros az akváriumban lévő összes élőlényre.3 Általánosságban elmondható, hogy az oldott oxigén szintje körülbelül 20%-kal alacsonyabb a tengervízben, mint az édesvízben.
Anélkül, hogy belemennénk az összes tudományos számításba, képletbe és adatba, fogadjuk el, hogy az Egyenlítőnél lévő sós víz, ahol a felszíni víz hőmérséklete a 80-as évek közepe és felső fele között van, körülbelül kétharmad annyi DO-t tartalmaz, mint a sarkvidéki víz, ahol a víz nagyon hideg.4
A különböző halfajoknak különböző DO-szintre van szükségük. Például a bohóchalnak körülbelül 7 mg/l oldott oxigénszintre van szüksége, míg a marlin körülbelül 3 mg/l DO-t igényel. Ironikus módon a legtöbb sósvízi akváriumban élő állatnak magasabb DO-szintre van szüksége, mint az óceánban élő halak többségének. A természetben a legtöbb sósvízi trópusi hal a zátonyokon vagy azok közelében található, szemben az óceánok mélyebb vizeivel, ahol a DO magasabb, mivel a zátonyon megtörő hullámok levegőztetik a felszíni vizet.
A magasabb vízhőmérséklet azt is növeli, hogy a sós vízben milyen gyorsan bomlik az anyag. A baktériumok növelik szaporodási sebességüket, ami növeli az O2-fogyasztást, ami csökkenti a víz DO-szintjét.
A tengeri akváriumainkban tartott sósvízi trópusi halak és gerinctelenek többsége olyan vadvizekből származik, ahol az átlaghőmérséklet a 80-as évek alacsony és közepén van, így ez lenne a megfelelő célhőmérséklet az akváriumaink számára.
