A kölyökkutyák jellemzően félelmet mutatnak, amikor ismeretlen emberekkel, állatokkal vagy helyzetekkel szembesülnek. Ez a normális érzelem egy védelmi mechanizmus, amely arra készteti a kutyát, hogy harcoljon vagy meneküljön a veszély elől. Ez minden állatra (beleértve az embert is) jellemző. Vannak lépések, amelyeket megtehet, hogy enyhítse a kiskutya néhány félelmét, és megakadályozza, hogy túlreagálja, ha megijed.
A félelem azonosítása
Szinte korlátlanul vannak olyan körülmények, amelyek félelmetes vagy szorongó viselkedést válthatnak ki egy fiatal kutyában. Egyesek gyakoribbak, mint mások. Bármi, ami kívül esik a kölyökkutya tapasztalatain, jellemzően potenciális fenyegetésnek tűnik, különösen az alázatos vagy félénk háziállatoknál. A kiképzés szempontjából hasznos, ha be tudunk azonosítani egy konkrét félelmet. Néhány gyakori félelem a következő:
- A furcsa zajok vagy egy idegen közeledése bármelyik kutya reakcióját kiválthatja, de egy kölyökkutya számára különösen ijesztő lehet.
- Az egyedüllét kiválthatja a kiskutya szorongását.
- A kölyökkutyák félelemmel reagálhatnak ismeretlen állatokra, a gyerekekkel való találkozásra vagy a csecsemőkkel való ismerkedésre.
- A kiskutyák kiborulhatnak egy egyenruhás, hosszú szőrű vagy kalapot viselő ember láttán.
Egyes északi fajták, például a szibériai huskyk, valamint a nagyobb fajtájú kutyák, például a német juhászkutyák és a labrador retrieverek hajlamosabbnak tűnnek a zajfóbiákra, például a zivatar vagy a tűzijátékok alatti félelemre. Az a kutya pedig, amelyik a szocializációs időszakban megijed valamilyen konkrét dologtól, mindig félelemmel reagálhat az adott ingerre.
Nézze meg, hogyan reagál a kiskutya
A kölyök félelemre adott reakciója függ a körülményektől és attól, hogy a kölyök mennyire magabiztos (vagy nem). Ha a lehetőség adott, a legtöbb kölyök elszalad, vagy megpróbál elbújni a fenyegetés elől. A magára hagyástól szorongó vagy félő kölykök az ablakok vagy ajtók karmolásával, valamint társaságért való sírással vagy üvöltéssel, esetleg rágással vagy helytelen ürítéssel próbálhatnak menekülni. Az alázatos kutya alacsonyan guggol, majd a hátára gurul, és alázatos vizelést végez, hogy megnyugtassa az észlelt fenyegetést.
Ha a menekülés nem lehetséges, és a kölyök úgy érzi, hogy sarokba szorították, vagy védi a tulajdonát (például az udvart), akkor félelemből fakadó agresszió lehet az eredmény. Ezt a reakciót akkor veheti észre a kiskutyán, amikor benyúl a ládájába, és az vicsorog és csettint, de aztán barátságossá és boldoggá válik, amint kiszabadul a bezártságból. A kutya nem tud kiszabadulni a ládából, ezért a feléje közeledő kezed ketrecfélelemreakciót válthat ki.
A kiskutya félelmét kommunikálja, és morgással, ugatással, a sarkantyú felemelésével és a füleinek lelapításával próbálja elűzni a fenyegetést. Ezek a jelzések arra hivatottak, hogy az agresszort meghátrálásra késztessék, és ha nem működnek, a kutya megtámadhatja.
A félelemérzet csökkentése
A félelem megelőzésének legjobb módja, ha már fiatal korban bizalmat építünk a kölyökkutyáknak különféle pozitív új élményekkel való megismertetésével. A különösen félénk kutyák számára hasznos lehet az engedelmességi tréning és az interaktív játék. Semmi sem építi jobban a kutyák önbizalmát, mint a dicséret, ha valamit jól csinálnak. A törülközővel való kötélhúzás nagyszerű önbizalomnövelő a kutyák számára.
Ha azt veszi észre, hogy egy bizonyos kiváltó ok az egyedüli félelmet kiváltó ok, próbálja meg kiküszöbölni azt a kiváltó okot. Ha ez nem lehetséges, lassan segítsen a kutyának megszokni a kiváltó okot, és kis lépésekkel a félelem megszűnhet.
Problémák és a viselkedés bizonyítása
Sok fiatal kutya hajlamos a félénkségre a serdülőkorban, körülbelül 4-5 hónapos korban. Ebben az időszakban a lehetséges kiváltó okokhoz való gondos szocializáció hasznos lehet. A legtöbb ilyen félelemmel kapcsolatos viselkedés elmúlik, ahogy a kutya érik, önbizalmat nyer, és hozzászokik a kiváltó helyzethez. A kivételek problémás viselkedéssé fejlődhetnek.
A kutya büntetése a félelmetes viselkedésért nem működik, sőt, bizonyos esetekben fokozza a viselkedést és ront rajta. A rendkívül félős kutyának, különösen, ha agresszívan reagál, több segítségre van szüksége, mint amennyit a legtöbb állattartó nyújtani tud. Kérjen tanácsot egy profi állatviselkedés-szakértőtől; egyes kutyáknak jót tehetnek a szorongásoldó gyógyszerek.
