A galamb kifejezés a madarak Columbidae alrendjébe tartozó több mint 300 faj bármelyikére utal. A leggyakoribb, a gyűrűsnyakú galamb barátságos, nem igényes háziállat, amelyet akár a szabadban, akár a lakásban lehet tartani.
Fajta áttekintése
Közönséges név: Gyűrűsnyakú galamb, fehér galamb
Tudományos név: Columbidae spp. vagy Streptopelia risoria
Felnőtt méret: 8 és 12 hüvelyk
várható élettartam: 10-25 év
Származás és történelem
Bár a gyűrűsnyakú galambok eredetileg Afrikából származnak, más galambfajok a világ minden táján honosak. Például a gyümölcsgalambok Ausztráliában őshonosak, míg a gyászgalambok Észak-Amerika egyik legelterjedtebb és legelismertebb vadon élő madárfajai. Csak a Szahara legszárazabb területei és a leghidegebb sarkvidéki régiók nem rendelkeznek a Columbidae alrend néhány fajával.
A különböző galambfajok különböző élőhelyeket kedvelnek, és bár összességében ez a csoport nem veszélyeztetett, a több mint 300 fajból nagyjából 59-et fenyeget a kihalás veszélye.
A vadon élő, Afrikában őshonos Streptopelia risoria faj nagymértékben függ a víz jelenlététől, és elsősorban magvakkal táplálkozik, amelyeket gyümölcsökkel és bogyókkal egészít ki. Amennyiben elegendő víz- és táplálékforrás van jelen, szinte bármilyen környezetben képes élni, a legelőktől a sűrű erdőkig. Ez a szívósság és alkalmazkodóképesség teszi a S. risoria-t a házigalambok kedvelt tenyészállatává.
Temperamentum
A szelíd, háziasított, kézzel nevelt galambok kedves és szelíd természetükről ismertek. A papagájokkal ellentétben a lágyszárnyúak, mint a galambok, ritkán próbálnak harapni vagy csőrükkel kárt tenni. Egyes galambok kicsit idegesebbek lehetnek az emberekkel, mint mások, de ez gyakran megnyugtatható pozitív szocializációs és kötődési technikák alkalmazásával. Nagyrészt békés természetük miatt a galambok jó választás lehetnek háziállatként olyan idősebb gyermekek számára, akik értik, hogyan kell nyugodtan és gyengéden bánni a társállatokkal.
Galambok színei és jegyei
A vadonban a gyűrűsnyakú galamb testének nagy részén a szürke és a barna tompa árnyalatai uralkodnak, a nyakán sötétebb gallérral a tarkóján. A háziállatként tartott galambok a szelektíven tenyésztett színek és színkombinációk szivárványos változatában, többek között tiszta fehér, mandarin, pied és narancssárga színben kaphatók. A leggyakrabban ismert házigalambok színe a fehér, a szürke vagy a kettő kombinációja, különböző fajspecifikus jegyekkel. A szemek fekete, a csőr fekete, a lábak pedig sötétlila színűek. A hímek és a nőstények egyformán néznek ki, bár a hímek valamivel nagyobbak.
Juhani Vilpo/Getty Images
A galamb gondozása
A gyönyörű, bájos és könnyen gondozható galambok kiváló háziállatok azok számára, akiket érdekel egy házimadár tartása, de nem érzik magukat késznek arra, hogy egy nehezebb madarat, például egy papagájt vállaljanak. A galambok nagyon gyakori háziállatok, és érdemes utánanézni a mentőszervezeteknél és az állatok örökbefogadásával foglalkozó ügynökségeknél. Ezek a madarak olyan könnyen szaporodnak fogságban, hogy gyakran árva madarak is kaphatók. A galambok a speciális volier állatkereskedésekben és tenyésztőktől is könnyen beszerezhetők.
A szelíd természetükről és csendes, nyugtató hangjukról ismert galamb kiváló választás háziállatként mind a fiatal, mind az idősebb madárbarátok számára. Mint minden házimadár, a galamb is sok figyelmet és szocializációt igényel, de ez a madár természetes módon jobban alkalmazkodik az emberekkel való interakcióhoz, mint néhány más madárfaj, és a kezdő madártulajdonosoknak általában könnyű a galambok betanítása és a velük való kötődés. Bár a galambok jellemzően nem mutatják a horogkeresztes fajok komikus bohóckodását, elbűvölő személyiséggel rendelkeznek, és megfelelő gondoskodással sok évnyi szórakozást, szeretetet és társaságot nyújthatnak gazdáiknak.
A galambok tarthatók lakásban vagy szabadban. Egyetlen madárnak legalább 24 hüvelyk négyzetméteres és 30 hüvelyk magas beltéri ketrecre van szüksége, bár a nagyobb mindig jobb. Ha egy galambpárt nevelünk, akkor egy 62 hüvelyk magas és körülbelül 32 hüvelyk négyzet alakú beltéri repülőketrec is megfelelő. A galambok sok időt töltenek a földön, ezért a legjobb a nem drótból készült aljú ketrec. A ketrecet szerelje fel néhány ülőrúddal, hogy ösztönözze a köztük való repülést.
Ha a szabadban tartjuk, az egyedi voliernek elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy távol tartsa a ragadozókat, és rendelkeznie kell menedékkel, hogy megvédje a madarakat az időjárás viszontagságaitól. Ha kettőnél több madarat tartunk, ajánlott, hogy a volier minden madár számára körülbelül négy négyzetméteres alapterületet biztosítson.
A galamboknak szükségük van a társaságra, és ha egyedül tartják őket zárt térben, akkor sok szabad repülési időt kell biztosítani számukra a ketrecen kívül, hogy kapcsolatba léphessenek az emberi gondozókkal. Ez a madár nem igényel sok játékot, de a ketrecen belüli hinták és tükrök jó ötletnek számítanak.
A galamboknak jelentős mennyiségű ultraibolya fényre van szükségük, amelyet a közvetlen napfény biztosít, és amelyet az üveg által szűrt napfény nem biztosít. A zárt térben tartott madaraknak valószínűleg kiegészítő, UV-lámpák által biztosított megvilágításra lesz szükségük a D-vitamin-hiány elkerülése érdekében.
Carlina Teteris/Getty Images
A galamb etetése
A vadonban a legtöbb galambfaj főként gyümölcsökből, bogyókból és magvakból álló táplálékkal táplálkozik. Egyes fajokról ismert, hogy alkalmanként rovarokat is fogyasztanak, de a legtöbb galamb vegetáriánus étrenddel él. Úgy tűnik, hogy a fogságban tartott házigalambok a legjobban egy jó minőségű magkeverékkel (amelyet gyakran galambok, galambok vagy papagájok számára biztonságos étrendként forgalmaznak), kiegészítve köleskásával, lágyszárnyúak számára kifejlesztett kereskedelmi pelletekkel és különféle friss, madárbarát gyümölcsökkel és zöldségekkel boldogulnak.
Gyakorlás
A galambok nem rágcsáló madarak, így nem igényelnek sok játékot. A mozgás érdekében azonban sok szabad repülési időre van szükségük. Ha szabadban tartjuk, győződjünk meg róla, hogy a volier elég nagy ahhoz, hogy elegendő helyet biztosítson a repüléshez. Ha beltérben tartjuk, madarunknak több órányi, kalitkán kívüli repülési időt kell biztosítani biztonságos környezetben (gondoskodjunk arról, hogy ne tudjanak megszökni).
Gyakori egészségügyi problémák
A galambok hajlamosak a Trichomonas gallinae nevű parazita fertőzésére, közismert nevén a rákra. A tünetek közé tartozik a száj körüli elszíneződés vagy sebek, és néha hasmenés. A betegség parazitaellenes gyógyszerekkel kezelhető, és jó higiéniával és a ketrecek rendszeres tisztításával megelőzhető.
Azok a galambok, amelyek nem kapnak elegendő közvetlen napfényt, hajlamosak a D-vitamin hiányára. A zárt térben tartott madarakat UV-világítással kell kiegészíteni.
További kedvtelésből tartott madárfajok és további kutatások
Egy másik galamb/galambfaj, amelyet érdemes figyelembe venni, a Victoria koronás galamb, és még rengeteg más, nem mindennapi házimadárfaj is felfedezésre vár.
