A horogférgek a kölyökkutyák gyakori bélparazitái. A fajtól függően vért szívnak vagy harapásokat ejtenek a kutya vékonybélfalából, ami súlyos vérzéshez vezethet.
Minden kutya fogékony a horogférgességre, de a kölyökkutyák vannak a legnagyobb kockázatnak kitéve, mivel nem biztos, hogy rendelkeznek azzal a védettséggel a férgekkel szemben, amelyet a felnőtt kutyák általában kifejlesztenek. A horogférgek mégis károsak a kutyákra, és könnyen terjedhetnek a környezetben, sőt az emberekben is, ezért fontos az állatorvosi kezelés. Az immunitás nem feltétlenül távolítja el az összes parazitát, de segít csökkenteni a hatásukat.
Horogférgek kutyáknál
A horogférgek előfordulása
A kutyákat többféle horogférgesség is érinti. Az Ancylostoma caninum a legfontosabb, és az Ancylostoma braziliense-vel együtt meleg éghajlaton fordul elő.1 Az Uncinaria stenocephala szintén alkalmanként érinti a kutyákat, és hűvös éghajlaton fordul elő. A betegség legnagyobb gyakorisága a déli államokban fordul elő, ahol a magasabb páratartalom és hőmérséklet ideális környezetet biztosít a parazita számára.
A horogférgek életciklusa
A kifejlett horogférgek körülbelül fél hüvelyk hosszúak. A kölyök bélrendszerében párosodnak, és a nőstények petéket raknak, amelyek a széklettel távoznak. A peték körülbelül egy hét alatt kikelnek, és a fertőző lárvák a környezetben fejlődnek tovább. Meleg és nedves körülmények között a lárvák két hónapig is élhetnek. A homokos talajt kedvelik, de gazdatestet keresve a fűre is felkúszhatnak.
Hogyan kapják el a kölyökkutyák a kampósférgeket?
A kutyák többféle módon is megfertőződhetnek. A kiskutyák a talajból vagy az ürülékből felvehetik a lárvákat. A leggyakoribb útvonal a parazita lenyelése szagnyomok megszaglászása vagy nyalogatás után. A lárvák közvetlenül is képesek behatolni a bőrbe, általában a kutya lábtakaróján keresztül.1 A fertőző horogféreg lárvák képesek behatolni az emberi bőrbe, és kután lárvás migrént okozni, amely során a bőrben vándorló lárvák apró, vörös, viszkető nyomokat okoznak. A kutyák fertőzött egér vagy csótány elfogyasztásával is megfertőződhetnek.
A lenyelést vagy a bőrön való behatolást követően körülbelül két hétbe telik, amíg az éretlen férgek a véráramba, a tüdőn keresztül a bélbe vándorolnak, ahol megérnek. Ha a kutya idősebb és már kialakult immunitással rendelkezik a parazitával szemben, a lárvák esetleg soha nem érik el a tüdőt, és ehelyett a test különböző szöveteiben megállított fejlődésben maradnak.
Amikor a kutya vemhes lesz, a férgek az emlőmirigyekbe vándorolnak, majd röviddel a születés után, a kölykök szoptatásakor megfertőzik a kölyköket.1 Hímeknél és nem vemhes nőstényeknél a szöveteket megfertőző lárvák „visszaszivároghatnak” a keringésbe, megérhetnek, és szaporodó felnőtt egyedekké válhatnak.
A kampósférgek jelei
A horogférgek vérveszteséget okoznak, ami vérszegénységhez vezet.1 A vérszegénység jelei közé tartozik a sápadt íny, a gyengeség, a gyenge növekedés és a fogyás. Amikor a fiatal kölyökkutyák először kerülnek kapcsolatba a horogférgekkel, nincs természetes védekező képességük, és gyorsan elhatalmasodhat rajtuk a tömeges fertőzés. Az akut horogférgesség hirtelen jelentkezik, és a mély vérszegénység jelei mellett ezeknek a kölyköknek véres vagy fekete kátrányszerű hasmenése is lehet. A súlyos fertőzés hirtelen összeomlást és halált okozhat.
A felnőtt kutyáknál jellemzőbb a krónikus, vagy folyamatos betegség. Bizonyos fajták, például az agarak hajlamosak a krónikus horogféreg-fertőzésre, és gyakran nem mutatnak tüneteket. A legnagyobb kockázatnak azok a kutyák vannak kitéve, amelyek stresszesek, alultápláltak, vagy olyan régióban élnek, ahol gyakori a horogféreg. A krónikus fertőzés jellemzően enyhe hasmenéssel vagy hányással jár, de a csökkent immunitású kutyáknál komolyabbá válhat. A súlyosan beteg vagy vérszegény állatok kórházi kezelést igényelnek.
A horogférgek diagnosztizálása
A horogférgességet a széklet mikroszkópos vizsgálata során a peték megtalálása alapján diagnosztizálják. A fiatal kölyökkutyák azonban akut betegségben szenvedhetnek anélkül, hogy peték lennének jelen, ha a férgek túl fiatalok a szaporodáshoz.1
Kezelés és szövődmények
Számos gyógyszer és gyógyszerkombináció engedélyezett a horogférgesség kezelésére.1 A gyógyszereket olyan adagokban adják, amelyek a kifejlett férgek és az érő lárvák elpusztítására vannak időzítve, de nem biztos, hogy a más szövetekben megállt fejlődésben lévő lárvákat eltávolítják. Fontos, hogy kölyökkutyája kezelésében kövesse állatorvosa utasításait, hogy biztosan minden féreg eltávolításra kerüljön.
Néha a parazitának folyamatosan kitett idősebb kutyáknál a bőrbe való behatolás helyén horogférgesség okozta bőrgyulladás alakul ki. Ez leggyakrabban a talpbetéteket érinti, és horogféreg pododermatitisznek nevezik. A kutya lábai fájdalmasak, megduzzadnak, forrónak érzik magukat, és puhává, szivacsossá válnak. Kezelés nélkül a talppárnák szétválhatnak, a körmök deformálódhatnak, a talppárnák pedig kiszáradnak, megvastagodnak és repedezetté válnak. A kezelés hasonló a bélfertőzés kezeléséhez, de tartalmazhat néhány további lépést.
A kampósférgek megelőzése
A horogférgesség megelőzése csak úgy lehetséges igazán, ha eleve nem engedjük, hogy horogférgességet kapjanak, ami bizonyos helyzetekben nehezen kivitelezhető. Az állatorvos által javasolt havi szívférgesség megelőzés az egyik dolog, amit tehetünk a horogférgek elleni védekezés érdekében.1 Egyébként a tenyésztésre szánt szuka kutyáknak az állatorvos utasítása szerint féreghajtót kell kapniuk, hogy csökkentsék a lárvák átadását a kölyköknek.
Minden kölyökkutyát azonnal állatorvoshoz kell vinni, és az állatorvos által irányított időközönként féregteleníteni kell. A kölykök rendszeres székletmintáinak ellenőrzése szintén fontos. Még ha a székletminta nem is mutat horogférgességet, a kölykök féregtelenítése gyakran akkor is indokolt, mert nem minden székletminta mutat féregpetéket.
A megfelelő higiénia gyakorlása rendkívül fontos eleme a horogféreg-fertőzés megelőzésének.1 Az udvarról azonnal takarítsa el a székletet, hogy csökkentse a lárvák környezetbe való átvitelét. A kültéri kitettség legnagyobb kockázata a nedves, árnyékos területeken van, ezért tartsa a kennel területeit szárazon és tisztán.
A közvetlen napfény segít megfékezni a környezet féregpopulációját. A kavicsos vagy homokos kifutókban hasznos lehet a kősó vagy a bórax alkalmazása, amelyek elpusztítják a lárvákat; ezek az anyagok azonban a füvet is elpusztítják.
