A legtöbben nem gondolnak rá nap mint nap, de szinte minden folyadék, beleértve a vizet is, savas vagy lúgos, amit pH-szintként mérnek – de az akváriumokban vagy akváriumokban ez a pH-szint nagy hatással lehet a halakra és a növényekre. Az akváriumokban előfordul a magas pH-érték, de vannak módszerek ennek kezelésére.
Mi az a pH?
A pH betűk a „hidrogén erejét” jelentik. Mivel a nagy H a hidrogén kémiai szimbóluma, ezért mindig „pH”-nak írjuk. A pH az oldatban lévő hidrogénionok mérőszáma. A hidrogénionok teljes koncentrációjának inverz, 10-es bázisú logaritmusaként számítják ki. Ezért a magasabb hidrogénion-koncentrációjú oldatok alacsonyabb pH-jú (savas), a kevesebb hidrogéniont tartalmazó oldatok pedig magasabb pH-jú (bázikus) oldatot eredményeznek. A pH-skála 1-től 14-ig terjed, a pH 7,0 semleges (sem savas, sem bázikus). A pH-skálán 1,0 egységnyi elmozdulás, például 6,0-ról 7,0-ra, a hidrogénion-koncentráció 10-szeres változását jelenti.
Miért fontos az akvárium pH-ja?
A hidrogénionok számos fontos szerepet játszanak a membránokon keresztüli szállításban. A halaknál ez kritikusan fontos a kopoltyú-víz határfelületen. Tekintettel arra, hogy a hidrogén pozitív töltésű ion, számos potenciális kötéspár létezik, amelyek zavarhatják az ionszállítást. Ennek a folyamatnak a megzavarása súlyos következményekkel járhat a halak egészségére nézve, ha nem tudják a salakanyagokat kiüríteni a vérükből.
A halfajtól függően a halak pH-toleranciája széles vagy nagyon szűk lehet. Sok tengeri halfajról ismert, hogy nagyon kis pH-tűrő képességgel rendelkezik, míg más halak, például a koi és az aranyhalak nagyon széles pH-tartományt tolerálnak. Végezzen alapos kutatást, mielőtt bármilyen fajt hazahozna, és győződjön meg arról, hogy akváriuma képes alkalmazkodni a vízminőségi preferenciáikhoz. Egyes halfajok nem tarthatók ugyanabban az akváriumban a pH-toleranciájuk miatt. Az inkompatibilis halfajok közé tartoznak például a diszkosz cichlidák, amelyek lágy, alacsony pH-értékű vizet igényelnek, és amelyek nem boldogulnának a magas pH-értékű és kemény vizet igénylő afrikai cichlidákkal.
A magas pH gyakori okai
Számos biológiai folyamat befolyásolhatja az akvárium pH-értékét. A pH-érték csökkenése a leggyakoribb, mivel a nagyobb aktivitás, beleértve az algákat, a halakat és a gerincteleneket, több hidrogéniont juttat az oldatba.
A magas pH legtöbbször a forrásvízből ered. A víz kiindulási pH-értéke függ a helytől és az otthonában lévő szűrőberendezésektől. Ha adalékanyagokat használ a pH-érték manipulálására, hogy bizonyos halfajok számára megfelelő legyen, kritikus, hogy saját vizsgálatokat végezzen az adagolás meghatározásához, és ne arra hagyatkozzon, amit a pH-értéket szabályozó palack előír, kivéve, ha RO-vízzel kezd. A csapvíz kémiai összetételétől függően a puffer-adalékanyagok különbözőképpen reagálhatnak, attól függően, hogy milyen kationok és anionok vannak jelen különböző koncentrációban. Egy egyszerű teszt könnyen elvégezhető egy ismert mennyiségű víz és az adalékanyag ismert tömegű, nem pedig térfogatú mennyiségének felhasználásával. Keverés előtt és után vizsgálja meg a pH-értéket és a kH-értéket. Az ismert vízmennyiségen végzett teszt alapján most már pontosan tudni fogja, hogy mennyit kell hozzáadnia az akváriumához, hogy a pH-értéket pontosan beállítsa.
A magas pH második leggyakoribb oka a sok növényi és/vagy algás tevékenység. A növények és algák a fotoszintézis és a légzés váltakozó folyamataiból élnek. A növények és algák légzése napfény hiányában történik, és megegyezik a legtöbb földi aerob organizmuséval. Összefoglalva, a sejtlégzés oxigén és üzemanyag felhasználásával energiát vagy hőt, szén-dioxidot és vizet hoz létre. A fotoszintézis fordítva, a fényenergiát használva szén-dioxidot és vizet vesz fel, hogy oxigént és üzemanyagot hozzon létre a növények számára a túléléshez. A szén-dioxid eltávolításával a környezetből, és nem növelve a karbonátlúgosságot, a pH lassan vagy drasztikusan emelkedhet, a tóban vagy akváriumban lévő növényállomány teljes mennyiségétől függően.
A különböző szubsztrátumok is szivárogtathatnak kationokat a vízbe és emelhetik a pH-t. Győződjön meg róla, hogy a fajának és az akvárium beállításának megfelelő szubsztrátumot használ. Egy egyszerű tesztet végezhetünk úgy, hogy egy vödör édesvízbe áztatunk némi szubsztrátumot, és megmérjük a pH-változást.
Megoldások a pH korrigálására
Figyelmeztetés
Ha akváriumának pH-ja rossz, NE próbálja meg gyorsan korrigálni. A pH-változtatásokat fokozatosan kell elvégezni, hogy a halak lassan tudjanak hozzászokni az új környezetükhöz. A pH túl gyors változtatása, akár felfelé, akár lefelé, potenciálisan megölheti a halakat. A változtatások nem haladhatják meg a napi 0,3-0,5 pH-egységet.
A magas pH-érték megoldása a kiváltó ok helyes azonosítását igényli. A kiindulási forrásvíz magas pH-értéke erős szűréssel vagy vízlágyítóval oldható meg abban az esetben, ha a magas pH-érték magas kH- és/vagy gH-értékkel jár együtt. A nehéz növényi koncentrációkból eredő pH-értékek a nappali órákban végzett óránkénti pH-ellenőrzésekből következtetni lehet. Ha túl nagy a növényterhelés, egyszerű megoldás a növények egy részének eltávolítása vagy a világítás csökkentése. Ez gyakori probléma sok olyan aquascape rendszerben, amely a növényekre és nem a halakra összpontosít. A szivárgó szubsztrátumot pedig könnyen kicserélhetjük egy új szubsztrátumra, amely nem változtatja meg a víz pH-értékét.
Ha biztos benne, hogy a forrásvize megfelelően kalibrált, és a növényei nem terhelik túl a rendszerét, akkor a vízforrás alaposabb értékelése előnyös lehet. A különböző kationok és anionok sok kis mennyisége jelentősen befolyásolhatja a végső vízi környezetét. Egyes városok vagy állatkereskedések ingyenes vagy olcsó vízvizsgálatot kínálnak. A tartós problémák általában egy egyszerű RO-rendszer telepítésével oldhatók meg. Ez a szűrőrendszer semleges pH-jú és korlátozott kH/gH értékű tiszta vízforrást állít elő. Ebből a kiindulópontból kiindulva helyesen kell mérnie az adalékanyagokat, hogy a pH, a kH (lúgosság) és a gH (keménység) a halak számára megfelelő szintre kerüljön. A helyes adagolás érdekében mindig mérje le az adalékanyagokat, ne pedig térfogat alapján mérje.
