Az akvárium vagy tó felszínén levegő után kapkodó halak komoly problémát jelentenek minden kedvtelésből tartott hal tulajdonosának. Ez annak a jele, hogy a halak nem tudnak megfelelően lélegezni, és a legmagasabb oxigénkoncentrációjú vizet keresik, ami a felszíni víz. Láthatja, hogy a halak a szűrő kifolyása körül vagy a vízesésnél, más, magas oxigéntartalmú területeken gyülekeznek. A levegőért kapkodó halaknak számos lehetséges oka lehet, és minél hamarabb kideríti az okot, annál gyorsabban felépülnek, és annál kisebb valószínűséggel pusztulnak el.
Miért kapkodnak levegő után a halak?
„Zihálásnak” vagy „pipázásnak” nevezzük azt, amikor a halak gyorsan lélegzik a víz felszínén, gyakran úgy, hogy a szájuk egy része a felszín felett van. Ez leggyakrabban annak a jele, hogy a halak nem kapnak elég oxigént. Számos oka lehet annak, hogy a halak nem jutnak elegendő oxigénhez, mind a külső környezetben, mind a hal testében. Az alábbiakban ismertetjük ennek a viselkedésnek a fő okait.
Nem megfelelő szűrés
Minden halat, így a bettát is, megfelelő méretű, teljes funkcionalitású szűrővel ellátott akváriumban kell tartani. Ha azt látja, hogy a halak a víz felszínén zihálnak, először ellenőrizze a szűrőrendszert, hogy meggyőződjön arról, hogy az megfelelően működik és megfelelő méretű a halak számára. Akváriumának vagy tavának alakjától és méretétől függően a legtöbb kedvtelésből tartott halfaj esetében nem elegendő, ha kizárólag a víz felszínén történő légdiffúzióra hagyatkozik. A megfelelő levegőztetéshez a víz mozgására van szükség az akvárium vagy a tó egész területén. A szűrés nem csak oxigénnel látja el a vizet, hanem támogatja a nitrogénciklust is, a mérgező ammóniát biztonságosabb vegyületekre bontva.
Túlzsúfoltság
A zsúfolt körülmények között tartott halak gyorsabban elhasználhatják a vízben oldott oxigént, mint ahogyan azt pótolni lehetne. Ez különösen nyáron jelent gondot a szabadtéri tavakban, mivel a melegebb vízben kevesebb az oldott oxigén. Éjszaka a vízben lévő növények, beleértve az algákat is, szintén felhasználják az oxigént, így az oldott oxigénszint reggel, napfelkelte előtt a legalacsonyabb. A halak számának csökkentése és az algák eltávolítása segít fenntartani a magasabb oxigénszintet a tóban.
Új akvárium szindróma
Minden új akvárium indításakor a szűrés egy nitrogénciklikus folyamaton megy keresztül, amelyet „Új akvárium szindrómának” neveznek. Ez az a folyamat, amikor a hasznos baktériumok megtelepednek a szűrőben, és az ammóniát biztonságosabb termékekké alakítják át. E folyamat során a víz ammónia-, nitrit- és nitrátszintje megugrik. Ha elég magasak, ezek a kiugrások súlyosan károsíthatják, sőt akár meg is ölhetik a halakat. Ügyeljen arra, hogy az új akváriumba hetek alatt, fokozatosan tegyen halakat, hogy a bioszűrőben lévő hasznos baktériumoknak legyen idejük növekedni és lépést tartani a keletkező halhulladékkal. Ha túl sok halat adunk hozzá túl hamar, az általában Új akvárium szindrómához vezet, és a magas ammóniaszint károsítja a halak kopoltyúit, ami megölheti őket.
Barna vérbetegség/methemoglobinémia
A nitrogénciklus középső szakasza az ammónia nitritté történő átalakulása. Ha a magas nitritszint tartósan fennáll, az barna vérbetegséget vagy methemoglobinémiát okozhat. Ebben a betegségfolyamatban a nitrit a vérben lévő hemoglobinhoz kötődik, és elvonja az oxigént. Nem számít, hogy mennyi oxigént adunk a vízhez, az nem jut el a halak testszöveteibe, ami fulladásos halált okoz. A betegséget nagyon egyszerűen, a nitritszint szabványos tesztkészlettel történő mérésével lehet tesztelni.
Kopoltyúkárosodás
Halai kopoltyúi számos betegség következtében károsodhatnak. Mivel ki vannak téve a víznek, a vízben lévő törmelék és egyéb toxinok, például nehézfémek, ammónia és klór is szennyezhetik őket. Nem számít, mennyi oxigén van a vízben, a sérült kopoltyúk nem képesek megfelelően működni, és a halak zihálva fognak a felszínen látni.
A kopoltyúkárosodás vírusos megbetegedések, például a Koi Herpes Virus és a Carp Edema Virus esetében is előfordulhat. Ezek a vírusok kifejezetten a kopoltyúkat támadják meg, és a halak a felszínen való zihálás mellett letargikus viselkedést vagy hirtelen elpusztulást okozhatnak. A halak vírusos megbetegedéseire a támogató kezelésen kívül nincs más kezelés. A tóban jelen lévő vírustól függően előfordulhat, hogy állatorvosának kapcsolatba kell lépnie az állami hatóságokkal, hogy bizonyos betegségeket jelentsen.
A kopoltyúkban szaporodó paraziták, mint például a fehérfoltos vagy a Dactylogyrus spp., szintén okozhatnak kopoltyúkárosodás miatti zihálást. Az irritáció egyéb jeleit is láthatja, például villogást, csökkent étvágyat.
és letargia. Nem létezik egyetlen kezelés minden parazitára, ezért álljon ellen egy csomó gyógyszer dömpingjének. A vízi paraziták gyakran egy új, fertőzött halon keresztül jutnak be egy tiszta rendszerbe. A paraziták terjedésének megakadályozása érdekében megfelelő karantén protokollt kell bevezetni minden újonnan csatlakozó számára, legyen szó halról, növényről vagy gerinctelenről.
Diagnosztikai eljárások
Annak érdekében, hogy meghatározhassa a halak gázadásának elsődleges okát, minél előbb ellenőriznie kell a víz kémiáját egy folyékony alapú tesztkészlettel, amelyet az elmúlt egy évben nyitottak. Ha a vízvizsgálati eredmények mind a normál tartományon belül vannak, akkor időpontot kell egyeztetnie a víziállatorvossal. Ők egy biztonságos fizikai vizsgálatot fognak végezni, hogy felmérjék a halak kopoltyúinak állapotát, és keressenek bármilyen alapbetegséget. Gyakran kopoltyúbiopsziás mintát vesznek, hogy mikroszkóp alatt megnézhessék. Néha további mintákat kell elküldeni egy laboratóriumba további vizsgálatokra, például vírusvizsgálatra.
Kezelés
Miután megvizsgálta a víz kémiáját, azonnal lépéseket kell tennie az esetleges rendellenességek kijavítására. A nitrogénciklussal kapcsolatos problémák, az emelkedett ammónia-, nitrit- vagy nitrátszint gyorsan korrigálhatók egy 50%-os vízcserével. Ellenőrizze, hogy a csapvízben nincs-e klór vagy ammónia (klóramin), és ha igen, kezelje vízkondicionálóval, mielőtt az akváriumba vagy tóba töltené. A nem megfelelő hőmérsékletet vagy pH-értéket lassan kell korrigálni, hogy megelőzzük a sokk okozta halpusztulást. Naponta vizsgálja újra a vizet, és folytassa a korrekciós intézkedéseket, amíg az összes vizsgálati eredmény normális nem lesz.
A jelen lévő betegségfolyamat függvényében állatorvosa antibiotikumokat vagy további parazitakezelést írhat elő a halak számára. Mivel a kopoltyúkárosodásnak és az azt követő zihálásnak számos oka van, nem létezik „egyféle” kezelés. A diagnosztizált parazita típusától függően a megfelelő gyógyszert kell alkalmazni. Ellenálljon a vény nélkül kapható gyógyszerek hozzáadásának, amelyek gyengíthetik a halakat és ronthatják az egészségügyi problémákat.
Hogyan előzze meg a levegőért kapkodást
A levegőért kapkodó halak megelőzésének legjobb módja a megfelelő szűrőkarbantartás, a rendszeres vízvizsgálat és az új halak és egyéb kiegészítők szigorú karanténprotokollja. Kerülje a halak túlzsúfoltságát, és etessen megfelelő mennyiségű, minőségi táppal.
Megfelelő karbantartás
Az akvárium vagy tó berendezésétől, a halak számától, a különböző tartott fajoktól, a táplálék mennyiségétől és az etetés gyakoriságától függően előfordulhat, hogy a szűrőrendszert viszonylag gyakran vagy nem túl gyakran kell tisztítani. A halak messze nem „karbantartásmentes” háziállatok, és rendszeres karbantartást igényelnek környezetük egészségének megőrzése érdekében. Ahogyan a levegő, amit belélegzünk, úgy a halak általános egészsége szempontjából is kritikus fontosságú a víz minősége, amelyben úsznak.
Rendszeres vízvizsgálat
Honnan tudja, hogy a karbantartási rutin elegendő-e? Vizsgálja meg a víz kémhatását. Használjon folyadék alapú tesztkészletet, ne tesztcsíkokat, hogy legalább havonta egyszer megmérje az ammóniát, nitritet, nitrátot, pH-t, kH-t (lúgosságot) és a hőmérsékletet egy kialakult rendszer esetében. Ha szűrőelemeket vagy több halat ad hozzá, vagy megváltoztatja az étrendjüket, először naponta, majd hetente ellenőrizze, amíg a szintek stabilak nem lesznek. Ha nem biztos abban, hogy milyen paramétereknek kellene lennie, kérdezze meg a halfaj követelményeiről a víziállatorvost. A megbízható eredmények érdekében évente egyszer cserélje ki a tesztkészletet.
Karantén protokollok
Senki sem szeretne várni azzal, hogy új halat vagy növényt adjon akváriumához vagy tavához. Azonban az a néhány hét, miután hazaérkezik az állatkereskedésből, az az első néhány hét, amikor az új halak a leggyengébbek, és magukban hordozzák mindazt, ami a közösségi állatkereskedés vagy a nagykereskedők akváriumrendszereiben úszkált. Mivel a halak nagyon gyorsan mozognak a kisállat-kereskedésekben, előfordulhat, hogy a betegség jelei csak azután jelentkeznek, hogy
hazavisszük őket. Ha egyszer beviszi őket az egészséges rendszerébe, nincs visszaút.
A karantén az egyed teljes elkülönítését jelenti, ami magában foglalja egy különálló akváriumot, tavat vagy kádat, külön szűréssel. A halak védelme érdekében 4-6 hetes karantén időszak ajánlott. Hogyan jöttünk rá erre az időintervallumra? Nos, ha bármelyik halfajt vesszük, van egy
bizonyos baktériumok, paraziták és vírusok listája, amelyek potenciálisan problémát jelenthetnek. Van egy lappangási idő, amikor a kórokozó a halban tartózkodik, de nem mutat klinikai tüneteket, majd ezt követi a klinikai megjelenés, amikor a hal valóban betegnek viselkedik vagy betegnek tűnik. Azonban nem minden hal viselkedik ugyanúgy, és néhány tulajdonos nem veszi észre azonnal a jeleket. Az akvárium hőmérséklete döntően befolyásolja, hogy milyen gyorsan zajlanak le ezek a betegségfolyamatok, és ez nem biztos, hogy egyenletes, különösen a kültéri tavakban. A melegebb víz lerövidíti a folyamatokat, de ez nem jelenti azt, hogy a karantén akváriumot fűtheti, hogy a dolgok gyorsabban történjenek. A nem megfelelő hőmérséklet súlyosan befolyásolhatja a halak immunrendszerét, és előfordulhat, hogy a halak gond nélkül „átvészelik” a karantént, és mégis betegek lesznek.
Összességében a karantén extra munkát jelent, de megmentheti halai életét.
A felszínen ziháló halaknak számos oka lehet. Néhány könnyen orvosolható, mint például a rossz vízminőség, de mások megfelelő diagnosztizálásához és kezeléséhez állatorvosi segítségre van szükség. Halai védelme érdekében tartsa be a rendszeres karbantartási rendet, rendszeresen ellenőrizze a vízminőséget, és készüljön fel arra, hogy minden újonnan csatlakozó halat egy hónapig vagy akár hat hétig külön rendszerben karanténba helyez.
