G-G9KQ898SJW

Policisztás vesebetegség macskáknál

A policisztás vesebetegség egy örökletes, gyógyíthatatlan betegség, amely a macskák veséit érinti. A perzsa macskáknál leggyakrabban előforduló policisztás vesebetegség vagy PKD súlyos panaszokat okozhat macskájának, és azonnali diagnózist és palliatív ellátást igényel. A PKD egyetlen oka egy mutálódott gén, amely átöröklődik az utódokra, ha valamelyik szülőnél jelen van. Az állatorvos ultrahangvizsgálattal tudja a legjobban diagnosztizálni a PKD-t, és néha folyadékvizsgálatot végez a veseműködés meghatározására. A PKD megelőzésének egyetlen módja a génállományból való eltávolítása. Az állatorvosnak genetikai vizsgálatot kell végeznie a gén hordozására gyanús macskákon, és ha felfedezik, nem szabad szaporítani a macskát.

Mi a policisztás vesebetegség?

A policisztás vesebetegség, más néven PKD egy olyan betegség, amely ciszták kialakulását okozza a vese szövetén. Ezek a folyadékkal teli zsákok idővel elszaporodnak, és ha nem kezelik őket, elpusztíthatják a szervet, és veseelégtelenséget okozhatnak. A ciszták mérete és száma változó lehet, és csak a macska későbbi életszakaszában azonosíthatók. A PKD-ben szenvedő macskák cisztákkal születnek, bár nagyon kicsik. A PKD mégis már hat hónapos korban diagnosztizálható a ciszták vizsgálatával.1

A macskák policisztás vesebetegségének tünetei

A PKD tünetei macskáknál hasonlóak bármely macskavese betegségéhez. Ha arra gyanakszik, hogy valami baj van a macskája veséjével, azonnal keresse fel állatorvosát.

Tünetek

  • Fokozott szomjúság és vizelés
  • Hányinger
  • Hányás
  • Csökkent étvágy
  • Súlycsökkenés
  • Letargia
  • Vér a vizeletben
  • Magas vérnyomás

Számos kellemetlen tünet utalhat PKD-re macskája esetében. Minden PKD-tünet rossz veseműködésre utal. A fokozott szomjúság és vizeletürítés a veseprobléma árulkodó jelei, és azonnal foglalkozni kell velük. Más tünetek, mint például a hányás és a letargia kevésbé nyilvánvaló jelei a csökkent vagy meghibásodott veseműködésnek, ezért a végleges diagnózis érdekében keresse fel állatorvosát. A legtöbb PKD-tünetet a hét évnél idősebb macskáknál ismerik fel.

Mi okozza a macskák policisztás vesebetegségét?

A policisztás vesebetegséget egy öröklött, domináns, mutáns gén okozza. Nem ismert, hogy mi okozza ennek a génnek a kialakulását.

Olvassa el  Zsíros májbetegség (hepatikus lipidózis) macskáknál

Genetika

A policisztás vesebetegség örökletes betegség. Ha egy macska egyik vagy mindkét szülője hordozza a PKD-gént, akkor az átöröklődik az utódokra. Még a PKD enyhébb vagy tünetmentes eseteiben is továbbadja a gént a macska.

Fajtatípus

Egyes fajták hajlamosabbak a PKD hordozására, mint mások. A PKD leggyakrabban a perzsa macskáknál fordul elő, az Egyesült Államokban 38%-uk érintett.2 A himalájai és a brit rövidszőrűek szintén gyakran érintettek a PKD-ben.

Hogyan diagnosztizálják az állatorvosok a macskák policisztás vesebetegségét?

A macskák policisztás vesebetegségének végleges diagnosztizálására a legjobb módszer a képalkotó diagnosztika – leggyakrabban az ultrahangvizsgálat -. Az ultrahang a leggyorsabb, legbiztonságosabb és legkevésbé invazív módja a PKD diagnosztizálásának, de előrehaladottabb esetekben röntgenfelvételre is szükség lehet az általános vesefunkció ellenőrzéséhez. Az állatorvos vér- és folyadékvizsgálatot, valamint genetikai vizsgálatot is végezhet. A genetikai vizsgálat csak a gén jelenlétét jelzi, és nem mutatja ki a betegség súlyosságát vagy előrehaladását.

Kezelés és megelőzés

A policisztás vesebetegség nem gyógyítható, de léteznek olyan kezelések, amelyekkel a tünetek kezelhetők és a vese minél tovább működőképes maradhat.1 A PKD kezelése hasonló a macskák bármely vesebetegségének kezeléséhez. Macskájának antibiotikumokat, gyulladáscsökkentőket, fájdalomcsillapítókat, étvágyserkentőket, folyadékterápiát és speciális étrendet írhatnak fel. Az állatorvos a cisztákat lecsapolhatja, de ez csak átmeneti enyhülést jelent, és általában túl sok ciszta van ahhoz, hogy le lehessen csapolni.

A policisztás vesebetegség megelőzésének egyetlen módja az, hogy a PKD-génnel rendelkező macskákat ne tenyésszük. A perzsák és más magas kockázatú fajták PKD1 génjének jelenlétére vonatkozó szűrését a tenyésztés előtt el kell végezni, és a génre pozitív eredményt mutató macskákat nem szabad tenyészteni.1

A policisztás vesebetegségben szenvedő macskák prognózisa

A tünetek általában hatékonyan kezelhetők, amíg krónikus veseelégtelenség nem lép fel, amikor is a macska végstádiumba kerül. Másodlagos fertőzések, például szepszis, szintén halálhoz vezethetnek.

GYIK

  • Honnan tudom, hogy perzsa cicámnak policisztás vesebetegsége van-e?

    A PKD diagnosztizálásának legjobb módja a cicáknál, még a tünetek megjelenése előtt, a genetikai vizsgálat és az ultrahangvizsgálat. Bár a macskák általában csak körülbelül hétéves korukban mutatják a PKD tüneteit, ha a betegségben szenvednek, akkor cisztákkal születnek.

  • Kezelhető a PKD?

    A PKD palliatív kezeléssel kezelhető, de nem gyógyítható. Az állatorvos felírhat gyógyszereket a fájdalom és a kellemetlenségek csökkentésére, de a betegség végül végzetes lesz.

  • Mi okozza a PKD-t?

    Az orvosok nem tudják, mi okozza a PKD-t létrehozó génmutációt, de azt tudják, hogy örökletes. Ha egy macska rendelkezik a PKD génnel, nem szabad tenyészteni.

Olvassa el  Stomatitis macskáknál

Ha azt gyanítja, hogy kedvence beteg, azonnal hívja állatorvosát. Egészségügyi kérdésekben mindig forduljon állatorvosához, mivel ő vizsgálta meg kedvencét, ismeri a háziállat egészségügyi előzményeit, és a legjobb ajánlásokat tudja megtenni kedvence számára. A cikkek forrásai A Point Pet kizárólag kiváló minőségű forrásokat használ, beleértve a szakmailag lektorált tanulmányokat is, hogy alátámassza a cikkeinkben szereplő tényeket. Olvassa el szerkesztési folyamatunkat, hogy többet megtudjon arról, hogyan ellenőrizzük a tényeket, és hogyan tartjuk tartalmunkat pontosnak, megbízhatónak és megbízhatónak.

  1. Policisztás vesebetegség. Cornell Feline Health Center.

  2. Schirrer L, Marín-García PJ, Llobat L. Feline Polycystic Kidney Disease: An Update. Vet Sci. 2021 Nov 8;8(11):269, National Library of Medicine. doi: 10.3390/vetsci8110269

- Advertisement -